VELÜNK TÖRTÉNT...  2014. február 19.      831
Figyelem: a cikk archív, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Szombaton Gyimesben jártunk

Szombaton Gyimesben jártunk. Ott a Keleti-Kárpátokban, a Tatros völgyében, ahol a gyimesi csángóság több ezres népcsoportja él szétszórt havasi településeken. No, sajnos nem a valóságban, csak képzeletben. Könyvtári KultúrCafénk vendégei ugyanis idevarázsolták ennek a vadregényes erdélyi tájnak a hangulatát.

Szombaton Gyimesben jártunk
A képre kattintva galéria nyílik. (9 kép)

Kovács Kata és Didici Norbert eredeti népviseletben ropták a cseppet sem egyszerű gyimesi táncokat. Ezek a táncok megőrizték a székelyek tánckultúráját, de befogadták kárpáti és moldvai sajátos kultúrát is. Táncaik gazdagsága kiemelkedik a magyar népcsoportok közül, több mint 30 táncfajtát tartanak számon. Ilyenek a csárdás, a forgós, lassú és sebes magyaros, legényes, csúfos, jártató és sirülő. Táncolni persze csak jó muzsikára lehet, s szombaton ebben sem volt hiány. Bagi Bálint többféle furulyán, Geröly Tamás ütőgardonon játszott. Hihetetlen, hogy ez a két hangszer felér egy egész zenekarral. A táncok után következett a szép népi viselet bemutatása. Didici Norbert, aki Gyimesközéplokból származik, viseletét dédapjától örökölte, s azóta is őrzi és félti. Megtudtuk, hogy a bőrmellény hímzéseinek milyen jelentése van, s hogy a lányok miért is tűrik be a pendely alá a felső szoknya egyik oldalát. Meséltek a gyimesi bálok hangulatáról, az áttáncolt éjszakákról. Örömmel hallgattuk, hogy ugyan Gyimesbe is betört a XXI. század, s a bálokat felváltották a diszkók, de vannak olyan lelkes néprajzosok, pedagógusok, akik táncra, népzenére és dalolásra tanítják a fiatalokat. Mi is megtanultunk egy nagyon szép népdalt, melyet többször is lelkesen énekelt el a közönség:

”Leveles a nyárfa leveles, de leveles
kinek nincsen szeretője most keres
nékem sincsen most akarok keresni
mert aki volt sej haj azt meguntam szeretni

Szomszéd asszony sej haj kösse meg a kutyáját
ne ugassa meg a lánya babáját
ha még egyszer megugat a hamis kutyája
én a büszke lányát nem viszem el a bálba.”

Ezt követte a tánctanulás. „Ki a kettőst jól nem járja, törjön el a keze, lába.”- mondja a gyimesi rikótozás. Szerencsére kezek és lábak épen maradtak, s felnőttek és gyerekek együtt ropták a héjszát és a kerekest. Akik meg kedvet kaptak, mehettek a Csángó bálba, melyet éppen ezen a napon tartottak a Petőfi Csarnokban. Ott bizony hajnalig szólt a muzsika.

Sajnos nálunk hamarabb véget ért a mulatság. Bár farsang lévén még megkóstoltuk olvasóink által készített finom fánkokat, s tombolát is tartottunk. A gyimesi fotók és könyvek kiállításának megtekintésével és azzal búcsúztunk vendégeinktől, hogy visszavárjuk őket jövő farsangkor is.

Dobrova Zsuzsanna könyvtárvezető