Akik nem lehettek a szomszédaink...
1944 áprilisától a kispesti zsidókat is – mintegy 3500 embert – sárga csillag viselésére kötelezték, május közepén pedig gettóba költöztették őket.
Ezután a magyar állami hivatalok megszervezték a vidéki zsidóság (437.000 magyar állampolgár) deportálását; a kispestiek elhurcolására június 30-án került sor, őket a csendőrség és a rendőrség közreműködésével először a monori téglagyárba szállították, majd innen néhány nap múlva az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborba. (Kispest is vidéki település volt akkor még, nem tartozott a fővároshoz). ’44 június 30-án Szonderik Gyula 9 éves kisfiúként nézte végig, amint asszonyokat, idős embereket, gyerekeket – köztük az osztálytársait - hajtják a vasútállomás felé.
Az ő (és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) kezdeményezésére már 5 év óta, minden évben, június 30-án szentmise keretében emlékeznek meg az elhurcolt és meggyilkolt zsidókról a kispesti Nagyboldogasszony templomban. Ebben az évben is így volt – Gyetván Gábor atya tartotta a szentmisét. A Romák Felzárkóztatásáért Egyesület szívügyének tekintette, hogy részt vegyen a templomi megemlékezésen, hogy méltóképpen gyászoljuk meg a holokauszt zsidó és a cigány áldozatait.
A szentmise előtt páran (az Egyesület néhány tagja, az Auschwitzot megjárt Neumann Ernőné Éva néni, Szonderik Gyula, Hanti Vilmos, a MEASZ vezetői és mások) koszorút és kavicsokat helyeztek a kispesti temetőben a holokauszt áldozatainak emléktáblájára.
Július 7-én pedig - azon a napon, amikor 70 évvel ezelőtt Monorról elindították a transzportokat a kispestiekkel, lőrinciekkel, szentendreiekkel és másokkal – a monori megemlékezésen vesz részt a kispestiek egy csoportja.
Losó Györgyné, a Romák Felzárkóztatásáért Egyesület elnöke
