Kerthelyiségek a KultúrCaféban
A három hónapos nyári szünet után újra megnyílt a kispesti Könyvtári KultúrCafé. Szombat délután 4 órakor igazi kockásabroszos kerthelyiségben érezhettünk magunkat.
Még pogácsa és fröccs is került az asztalokra, s az időjárás is kedvezett a nyári kulináriban tett utazásnak. Szántó András gasztronómussal – képzeletben – végigjártuk Buda, Óbuda, a Római part, Pest, Pestszentlőrinc, Újpest kertvendéglőit, s végül Kispesten kötöttünk ki. Régi századelői, századfordulói képeslapok tárták elénk a korabeli kerthelyiségek hangulatát, az ételkülönlegességeket, a tulajdonosokat, s az ott muzsikáló zenészeket. S hangulatban bizony nem volt hiány. Hatalmas kerthelyiségek, több száz férőhellyel zsúfolásig megteltek minden hétvégén. Se szeri, se száma nem volt a városligeti kioszkoknak és vendéglőknek. (Kéményseprőhöz, Ezerjó vendéglő) A Duna-korzón egymás szájába értek a szállodák teraszai és a kávéházak. A Vigadó előtt ott a hatalmas Hangli kioszk. A Duna-korzó híres Buchwald székeit kibérelték az úri hölgyek – mielőtt betértek egy délutáni kávéra valamelyik kávéházba – s onnan figyelték a fel-le sétálókat. A korzó oly népszerű volt, hogy gyakran várakozni kellett egy-egy székre. Legalább annyira forgalmas hely volt a Római part, ahova kirándulók ezrei érkeztek hétvégeken, s ez a kerthelyiségek forgalmán meg is látszódott. Egymást érték a kertvendéglők, ott főzték a legfinomabb halászlét friss dunai halból.
Számunkra mégis legérdekesebb a kispesti kalandozás volt. Mindannyiunk emlékében megjelent a régi Gödör, a hajdanvolt Halásztanya, a Kövesi (ma Wekerle), a Mese cukrászda , s persze olyanok is amire nem is emlékezhetünk, mert sajnos már nem léteznek. A Halásztanya a harmincas években a Dvoracsek vendéglő helyén nyílt meg. Legendás alapítója Papp József, kinek helyét fia, Papp Endre vette át, aki később a Mátyás Pincében kamatoztatta az itt tanultakat. Kispestre ugyan kevesebb híresség járt, de az éttermek szakácsainak konyhai remekei felvették a versenyt a belvárosi és budai vendéglőkkel. Kispesten nemcsak vendéglők, de szállodák is volt hajdanán, melyek fogadták a belvárosból nyaralni érkezőket. 1910-ben a Mertl szálloda kerthelyiségében cigányzenére mulatott a polgárság. Hova lettek ezek?
Később tovább kalandoztuk Lőrincre a Tündérkertbe, ahova hétvégére eképp csalogatták a vendégeket: „ Vasárnap június 2-án nagy tűzijáték, tombola és Cabaret előadás – Szabad bemenet.”
Miközben Szántó András végigkalauzolt a főváros hajdanvolt vendéglátóhelyein Horváth Kornél megidézte azok zenés hangulatát. Megszólalt a zongorán a János legyen.., a Kék Duna keringő és még sok vidám dallam. Egy-két órára visszarepültünk a múltba, s mi is részesei lehettünk egy letűnt kor fröccsös, kockás abroszos, mulatós délutánjának.
Köszönet ezért Andrásnak és Kornélnak, s köszönet a közönségnek, akik immár 6 éve minden alkalommal lelkes részvevői a Könyvtári KultúrCafé programjainak.
Dobrova Zsuzsanna könyvtárvezető
