A Föld kertjei és kertészei
Premier után második alkalommal vetítették le Körösi Zsuzsa „Nehogy az ördög ülve találjon” című, Kispesthez is kapcsolódó dokumentumfilmjét a Wekerlei Kultúrházban október 3-án.
A film első felében felsorakoznak előttünk azok a ma is kertészettel és mezőgazdasági konyhanövények termesztésével foglalkozó bolgár származású kertészek, akiknek az őseik a 20-as, 30-as évek táján települtek Magyarországra. Generációról generációra adták át a tudást, feltéve, ha a fiatalok folytatni akarták ezt a tevékenységet. Mert ahogy a filmből is kiderül, a 80-as évekig tartó virágkor után egyre nehezebbé vált a kertészttel foglalkozók megélhetése. A hazánkat is elárasztó multi áruházláncokkal a bolgárkertészek vállalkozásai nehezen vették fel a versenyt. A személyes beszélgetéseken keresztül végigkövethetjük a Magyarországon működő bolgárkertészet múltját és jelenét.
A szemünk kicsit elhomályosul, amikor a bolgár származású asszony a kertészkedés szeretetéről beszél. Ezek az emberek értik és szeretik azt, amivel foglalkoznak. Az idő kerekét azonban nem lehet visszaforgatni – mondja a nagybani piac vezetője, aki több kérdéssel kapcsolatban is elmondja véleményét a kutakodó filmesnek. A film elkalauzol bennünket a budapesti nagybani piac világába is. A film címe egy idősebb bolgárkertész szavait idézi: Már csak azért csinálom, hogy nehogy az ördög ülve találjon…
A kissé szomorkás első rész után a rendező a megoldásokat igyekszik elénk tárni. Jön néhány külföldi példa az „Átalakuló városok” mozgalomból, majd Kispest és Wekerletelep utcáira kalandozunk, és ott is maradunk a film végéig. Wekerlei kiskertművelőkhöz, családokhoz, idős házaspárhoz kukkantunk be, és elámulunk, hogy egy kis területen milyen csodákat lehet művelni. A filmben megszólal az Első Kis-Pesti Kert koordinátora, Nagy Mária. Scneider Gabriellától hallunk a helyi biodoboz rendszerről, a „Mi kosarunk”-ról. Szeghi Gábor építész, a „Tessék csak!” kártya meghonosítója mesél kezdeményezéséről. Nagy Attila, wekerlei építész tárja elénk a telep történetét és sajátosságait.
Közben peregnek a képkockák: a wekerlei kistermelői piacon válogatnak a háziasszonyok, jó szívvel kínálgatják portékáikat a pult mögött állók, lakótelepi közegben élő idősek és fiatalok kapálnak együtt a kispesti közösségi kertekben, totyogó kisgyerek szedi le a kiskertben megtermett paprikát, paradicsomot, és szüleivel együtt tanulgatja a komposztálás rejtelmeit. Ellátogatunk a Szimpla Kertbe is, ahol jó hangulatban, közös munka eredményeképpen rotyog a hatalmas kondérban a zöldborsó főzelék. Mosolyogva nézzük ezeket a filmkockákat. A közösségben van az erő, amely a jelen problémáira megoldást kínálhat – állítja Rosta Gábor főiskolai tanár, közösségi kertépítő a film végén. Mi pedig elgondolkozunk.
Lepergett a film, a rendező szerényen, mosolyogva előre ül, és elindul a beszélgetés, ahol sok probléma és sok jó ötlet fogalmazódik meg. A teremben elsősorban olyan wekerleiek és kispestiek ülnek, akiket érdekel a helyi élelmiszertermesztés kérdése. Hogyan védekezzünk a mai kártevők ellen, hogyan lehetne a bioélelmiszereket olcsóbban megvásárolni, hogyan lehetne hidat teremteni a vidék és a város, a magyar és bolgár termelők és a vásárlók között. Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődnek fel. Akadályok, megoldások, a helyi közösségek vágyai és érdekei.
A beszélgetésre eljött Szaller Károly vágó is. Szép napok voltak – mondja a rendező, Körösi Zsuzsa a kispesti és wekerlei nyári forgatás napjairól.
Érdemes megnézni a 60 perces dokumentumfilmet, melynek operatőre Jávor István volt. Nemsokára kereshetjük internetes portálon, ahonnan a rendező hozzájárulásával ingyen letölthető lesz.
WKK
