Afrika a könyvtárban
„Ex Africa semper aliquid novi” (Afrika mindig valami újdonsággal szolgál)
Szombaton, ezen az októberi, szokásosnál is melegebb napon Afrikába készültünk. No, sajnos nem repülővel vagy hajóval, hanem csak virtuálisan, gondolatban.
Könyvtári KultúrCafénk vendégei megidézték számunkra ezt a hatalmas sokszínű kontinenst. Mihálffy Balázs több alkalommal éveket töltött Afrika számos országában. Maliban, Kongóban, Zimbabwéban és még sok helyen élt és dolgozott. Két könyvet írt (Mpilo, Mosoly a pokolból) élményeiről, benyomásairól, érzéseiről. Dolgozott olyan gyémántbányában, ahova hét elején leeresztették az embereket, s szombatig csak az élelmet és levegőt juttatták le a bányászoknak. Egy hét után hozták fel őket, s a fizetség napi 1 dollár volt. Hogyan is lehet jövőképe az így élőknek? Nem lehet előre tervezni, csak megélni valahogy. Pedig a földrész nagyon gazdag, óriási lehetőségeket rejt magában. Számtalan ásványi kincs, víz- és napenergia hordozója. Rohamosan épülő nagy városok és exponenciálisan növekvő népszaporulat. Mihálffy Balázs előadása kiterjedt Afrika törzseinek bemutatására, a több mint ezer nyelvre, a hódítókra, a különböző házassági és lánykérési szokásokra is.
Következő előadónk az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történetei Tanszék tanszékvezetője, Dr. Búr Gábor volt. Ő elsősorban a napjaink egyik legijesztőbb betegségéről – az eboláról –, annak okairól és terjedéséről beszélt. Érdekességként felvázolta azt az elképzelést, hogy – a járványok ellenére – 2300-ban hogy fog megoszlani a Föld lakóinak száma a kontinensek között. Hihetetlen, de Szváziföld lekörözheti Indiát, Kínát, s Magyarország lakóinak száma jócskán a jelenlegi alá csökkenne. Persze ez csak játék a számokkal, de az biztos, hogy Afrika egyes országaiban az egy nőre eső élve szülés száma meghaladja a 8,73-at, vagyis jócskán a világ átlag fölötti a népszaporulat. Ezt a tömeget kellene ellátni élelemmel, egészségügyi szolgáltatásokkal, oktatással. A fejlett országok, nagyhatalmak közül most Amerika nyújt óriási összegű segítséget a kontinensnek, hatalmas beruházások kezdődnek. Érdekességként említette, hogy mekkora szerepe van a mobiltelefonnak Afrikában, hogy nagyon sokan sokat és rendszeresen használják az ügyintézésben, a kapcsolattartásban, a munkában és az élet számtalan területén. Egyszóval számos érdekes és meglepő dolgot tudtunk meg előadóinktól erről a szerethető, sajnálható, megejtő földrészről.
Az előadások komolyságát oldandó Tanzániából érkező vendégeink – a Serengeti Troup tagjai – fergeteges dobszólóval varázsolták könyvtárunkba Afrika hangulatát. Legszívesebben táncra perdültünk volna éneklés közben - Hakuna Matata, vagyis minden rendben van. Mhagama Peter a tanzániai zenész fiatalember Afrikai mesék könyvecskéjét is bemutatta, mely az afrikai állatok életéről, a majom és a hiéna tréfáiról szól. Végezetül egy kis karkade és tuareg teát kortyolgatva megnéztünk két rövidfilmet a kenyai Mombasáról és a Kelet Tsavo Nemzeti Parkról, ahol a híres „vörös” elefántok élnek. Kicsit felemás érzésekkel ugyan, de mindannyian abban a reményben zártuk a kávéházat, hogy egyszer talán mi is eljutunk, vagy újra eljutunk a kalandok, bánatok, örömök, könnyek földjére. Talán láthatjuk azt a felejthetetlen és megigéző afrikai naplementét, a ragyogó kék eget, s érezhetjük a mámorító, megrészegítő illatokat. Jambo Afrika, jövünk!
Frida Lucia festményei és afrikai használati tárgyak színesítették a programot.
Dobrova Zsuzsanna könyvtárvezető
