Rendhagyó énekóra a Muzsikással a Gáborban
A Rendhagyó énekóra MOLban című programja részeként a Gábor iskola Nádasdy utcai épületében lépett fel a Muzsikás együttes 2014. november 14-én.
Nemrégen a Kispesti Gábor Áron Általános Iskolában tartott rendhagyó összevont iskolai énekórát a Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas magyar népzenei együttes, amely külföldön is több elismerést kapott. Korábban a világ legnevesebb koncerttermeiben is felléphettek, most pedig a Gábor iskola tornatermében adtak színvonalas koncertet. A gyerekeket bevonták az éneklésbe, akik nagyon élvezték ezt az órát, csodás zenei élményekkel lettek gazdagabbak.
Hamar Dániel, az együttes frontembere pedig interjút is adott az iskolaújság számára, amelyet Virág Vivien, 7.a osztályos tanuló készített.
Miért pont a zenélést választották?
Igazából mi nem ezt választottuk, a zene csak az életünk egy része, mindnyájunknak van polgári foglalkozása is. Én geofizikus vagyok, űrkutató, de van köztünk matematikus, néprajzos is. Igazából mi azt csináljuk, amit Kodály szeretett volna elérni, hogy minden magyar ember élete mellett ott lenne a zene. Nekünk 6 éves korunk óta életünk részét képezi a zene.
Hogy találtak egymásra az együttes tagjai?
Volt egy együttes, a Bartók Béla Táncegyüttes, ők voltak az elsők, akik Magyarországon eredeti néptáncot és népzenét csinálnak, és mi mindannyian annak a tagjai voltunk. Ott voltunk vagy zenészek, vagy táncosok, és ott találkoztunk. Azóta pedig több, mint 40 éve együtt vagyunk.
Felismerik-e Önöket az utcán?
Nem. Vagy ha igen, akkor nem szólnak. De mi ennek örülünk, mert ismerünk több olyan embert is, akit felismernek, az nem egy szabad és jó élet.
Mikor, hol és hogyan fedezték fel Önöket?
Igazából a mi nemzetközi felfedezésünk egy véletlen volt. Egy angol zenei producer, Joe Boyd véletlenül megtalálta a lemezünket, és onnantól kezdve ő adta ki az összeset, ami ezután következett, és ő volt az, aki összehozott a külföldi impresszáriókkal és koncertszervezőkkel. Ő egyébként a rock és a beat zenének volt az embere, és ő volt például a Pink Floyd menedzsere is.
Milyen gyerekek voltak iskolában, voltak-e csínytevései?
Mi nagyon jó gyerekek voltunk, semmi csínytevésünk nem volt (nevet). De igazán nagy diákcsínyre tényleg nem emlékszem, persze a bizonyítványom már nincs meg, így a gyerekeim és unokáim már nem tudják ezt visszakeresni, de azért mondjuk úgy bátor gyerekek voltunk anno.
Volt-e olyan időszak, amikor abba akarták hagyni a zenélést?
Nem, nekem egyáltalán nem volt. Én azt gondoltam, hogy akkor is zenélnék, ha az senkit nem érdekelne. Mi nem azért zenélünk, mert minket meghívnak, nem is azért alakultunk meg, hogy koncertezzünk, vagy a világot járjuk, ahogy azt tesszük, hanem mert szeretünk zenélni.
Mit tartanak legnagyobb sikerüknek a zenei karrierjükben?
Először is azt, hogy ezeket a rendkívüli énekórákat megtarthatjuk, mert ezek szerint van akkora nevünk, hogy a kedvünkért átrendezik az iskolát. Elég sok díjat is kaptunk, mindegyiket nagy örömmel fogadtuk, de szokták mondani, hogy a díjakat nem kiérdemlik, hanem odaítélik.
Mi volt az első közös daluk?
Ha jól emlékszem, egy csíki lassú volt, Le is szállnak, fel is szállnak a címe. Ezt lemezre nem vettük föl, magunknak és házibulikban más fiataloknak játszottuk.
Ha lehetne egy kívánságuk, mi lenne az?
Sok ilyen zenekar legyen.
Erdős Levente
