Négy fal között csak a gyerekkel?

Hogyan élik meg a mindennapokat azok a szülők, akiknek valamilyen problémával küszködik gyermekük? Mennyire lazíthat egy édesanya, ha beteg gyermeket nevel? Mi erről a környezet véleménye? Ki tudnak kapcsolódni? Ki mernek kapcsolódni? Kire bízhatják a sérült gyermeket? Ezt a rengeteg kérdőjeles mondatot jártuk körbe a szülőkkel 2015. március 20-án a Wekerlei Kultúrházba működő Integrált Szülői Klub legutóbbi öszejövetelén.

Témánk mottóját egyik kedves klubtagunk adta aki azt mondta: „Kedves fiatal anyukák, ne tegyétek magatokkal, hogy nem kapcsolódtok ki! Kikapcsolódni, feltöltődni mindig kell!” A jelenlévő anyukák is arról tudtak beszámolni, hogy amíg a gyerekek kicsik voltak, vagy tartós felügyeletet igényeltek, nem tudtak elmenni szórakozni, és nem is akarnak. Nagyon nehezen tudják az ANYA szerepet letenni. Egy beteg gyermekkel még nehezebb, az aggodalom mindig ott van minden percben, vagy a barátok, nagyszülők esetleg nem merik bevállalni. Mert mi lesz, ha pont náluk történik valami? Így marad a 24 órás „szolgálat”.

Egyik klubtagunk sorait idézem:
„Fiatalon vállaltam gyermekeimet. Voltak időszakok, amikor tudtam dolgozni, de többnyire nehéz volt összeegyeztetni a szerepeimet, hiszen egy fogyatékos gyermek fejlesztése időigényes feladat, pláne, ha hiányos az intézményi ellátórendszer. Ez utóbbi okból pedig már jó pár éve nem tudok munkát vállalni.
Gyermekeim felügyeletét kisebb korukban egyszerűbb volt megoldani, akkor még egyben volt a család és a nagyszülők is fiatalabbak voltak, tudtak ebben segíteni. Természetesen a gyerekek betegsége idején én voltam velük.
Akkoriban több időm jutott kimozdulni itthonról, mára már ez is komoly szervezést igényel.
Nem volt közösség, ahova kapcsolódhattam volna, leszámítva az óvodai szülői közösséget, de ezen kívül nekem kevesebb szabadidő jutott, mint ép gyermeket nevelő szülőtársaimnak. A kikapcsolódást is inkább ép gyermekem óvodás társainak szülői közössége jelentette. Később ez azért máshogy alakult. Beláttam, hogy nekem kevesebb kimozdulási lehetőségem van, befogadó közösségből is kevés, ezért magunkhoz hívunk barátokat, nálunk szervezünk találkozókat, így megfordítottam az integrációt.
Ez az „életmód”, ami hazánkban egy fogyatékos gyermek családban való nevelését jelenti, nekem, anyaként nem igazán engedett további női szerepeimhez „hozzáférést”. Értem ez alatt azt, hogy hiába szerettem volna /hiába szeretnék/ nagyobb figyelmet fordítani saját magamra. Akár ruházkodás, akár szépségápolás terén. Nem beszélve arról, hogy a pénzt inkább a fejlesztésekre fordítottam, semmint arra, hogy kedvem szerint öltözködhessek.”

A következő alkalommal ismét közös programot állítottunk össze a Kispest Biztonságáért Közösségi Jóléti Egyesület KIJE, a Kispesti Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat által nyert, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Alapítvány pályázatával FSZK.

Téma: A szabadidő hasznos eltöltése sérült gyermek és felnőtt esetében. Melyek azok az egyesületek, sportklubok, alapítványok ahol integrált körülmények között kapcsolódhatnak ki felnőttek és gyermekek egyaránt. Meghívott vendégünk egy fiatalember és egy nagymama, akik érintettként fognak beszélni saját, valamint unokája által tapasztalt kikapcsolódási lehetőségeikről.

Mindenkit szeretettel várunk! 2015. április.17-én 17 órakor a Wekerlei Kultúrházba.

http://wkk.kispest.hu/program/326/integralt-szuloi-klub

Pádár Andrea