Eb-adta tanulnivaló az iskolában…?!
A kutyával együtt motiváltan és figyelmesen tanulnak a gyerekek a személyiség- és képességfejlesztő foglalkozáson.
A Kispesti Vass Lajos Általános Iskolában, ebben a tanévben nemcsak a pedagógusok, hanem négy uszkár is azon dolgozott, hogy a gyerekek jó hangulatban, lelkesen, figyelmesen tanulhassanak. A „kutyás foglalkozásokon” újabb barátságokat kötöttek, és nagyon vidám, felszabadult órákat tölthettek el együtt. A „kutyás foglalkozás” (hivatalos nevén: kutya által asszisztált terápia) ötlete nyáron született meg bennem, amikor egy gyermekfejlesztő központban találkoztam Varga Évával, a tordasi egyesület terápiás kutya felvezetőjével. Ahogy elkezdődött a foglalkozás, a hangzavarból egyszer csak békés csend lett, a kicsik és nagyok ámuló szemmel figyelték Évát és a kutyusokat.
Még a foglalkozás szünetében elkértem Éva telefonszámát, mert már akkor elhatároztam, hogy ezt a sok örömet tovább szeretném adni a „vasslajosos” gyerekeknek is. Elkezdtem felkutatni szakembereket és intézményeket, ahol ezt a terápiát végzik, de általános iskolában Budapesten nem találtam ilyet. Az állatasszisztált terápia alkalmazása inkább a sérült gyermekek nevelésében terjedt el. Az általános iskolákban még ritka, pedig többek között ez a fejlesztő módszer is nagyon eredményes a gyermekek személyiség- és képességfejlesztésében. A módszer lényege a kutya feltétlen, elfogadó szeretetén, alkalmazkodásán és kötődésén alapul, azonnal kialakul a gyermekek és a kutya között a bizalom, a jó hangulat, ezáltal lelkesen és figyelmesen tanulnak a gyerekek. A terápiát szakember (pl. gyógypedagógus) vezetheti, mert a feladatok célorientáltak, egyénre szabottak és tervezettek.
A szakszolgálat (régi nevén: Nevelési Tanácsadó) kihelyezett fejlesztő pedagógusaként az iskolában összeállítottam tíz, különböző életkorú gyermekből álló „kutyás” csapatunkat. Az alkalmanként egy órás foglalkozásokon hétről hétre tapasztaltunk pozitív változásokat a gyerekeknél. A kutya jelenléte önmagában is kitörő örömet, lelkesedést váltott ki a gyerekekből. A rossz hangulat elpárolgott, a féktelenség gyengéd simogatásba váltott, a figyelem pedig érezhetően koncentrálódott. A gyerekek megnyíltak arra, hogy önmagukat és a társaikat, valamint a külvilágot be/elfogadják. A háttérben húzódó komoly fejlesztési célokról és az egyénre szabott fejlesztési tervekről a gyerekeknek természetesen sejtelmük sem volt, hanem észrevétlenül fejlődtek, tanultak. A feladatokban, amiben csak lehetett, aktívan részt vettek a kutyák. A gyerekek az akadálypályán pórázon vezették a mókás négylábúakat, vagy amikor elbújtak, a kutyus szimatolva megtalálta őket, sőt, fogócskát is lehetett velük játszani. A figyelemfejlesztő játékokban pedig a kutya hangjára kellett reagálni, ilyen volt a szoborjáték és a székfoglaló játék. Az is nagy derültséget okozott, amikor megoldottak egy betűrakó vagy szövegértési feladatot, aztán felolvasták a kutyusnak, aki helyeslően vakkantott a megoldásra. Fontos része volt a foglalkozásoknak az utasítások tanítása: az ültetés, a pórázon vezetés, a fektetés, a forgás. Kivétel nélkül jó érzés volt a gyerekek számára, hogy követték az utasításaikat a kutyusok. Ilyenkor még a visszahúzódóbb természetű gyerekek is megtapasztalhatták a vezető szerepet is. Az iskola és a szülők egyaránt örültek a pozitív változásoknak, amiket a gyerekeknél tapasztaltak. Létezik olyan iskola is, ahol a tanítási órán vesznek részt a kutyák. Remélem, hogy egyre több iskola tárja ki kapuit, és engedi közreműködni a kutyusokat a gyerekek nevelésében és a tanításában.
Nagy Boglárka
További információk:
Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat, XIX. kerületi Tagintézménye
E-mail: nevelesi@kispest.hu, Telefon: 06/1282-9941
Nagy Boglárka
Tordasi Közhasznú Állatasszisztált Terápiás és Oktatási Egyesület
www.allatterapia.hu
Varga Éva
