VELÜNK TÖRTÉNT...  2015. október 07.      1,153
Figyelem: a cikk archív, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Nagyatádon jártak az MSZOSZ kispesti nyugdíjasai

Alapszervezetünk idén is sok programot szervezett a tagságnak, és még nincs vége. Nagyatádon jártunk szeptember 29-től október 2-ig, szállásunk a Hotel Solár Nagyatádban volt.

 

Nagyatádon jártak az MSZOSZ kispesti nyugdíjasai
A képre kattintva galéria nyílik. (5 kép)

Megérkezéskor pezsgővel vártak. A szálloda igazgatónője köszöntött bennünket, bemutatta az idegenvezetőket. Elhelyezkedés után ajándék levessel vendégeltek meg, ami kedves meglepetés volt. Az első napon a várossal ismerkedtünk. Nagyatád első írásos említése 1190-ből való. 1871-ben nagyközséggé alakult, ettől kezdődően szinte töretlennek mondható a városiasodás. A település fejlődésében újabb lendületet hozott, amikor 1906-ban artézi kút fúrása közben 410 méter mélységből gyógyvíz tört elő. 1971-ben ünnepelte a lakosság a nagyközség várossá nyilvánítását. 1983-ban és 2006-ban Hild-érmet kapott a település. Vacsora után a zenés-táncos esten jól kitáncoltuk magunkat.

A második napon Horvátországba, Durdevacra (Szentgörgyvár) mentünk, ahol megnéztük a Nagyboldog-asszony plébánia templomot (zarándokhely) Mária– kegyhely. A templom 1853 és 1862 között épült neoromantikus stílusban. Markó Antonini zágrábi festőművész 26 freskóval ékesítette belsejét, a munkát 1890-ben fejezte be.  
Megnéztük a várost, majd a középkori várat. A város legnevezetesebb emléke a XV. századi Öreg vár. Ma négy galériának ad helyet, melyek közül a legismertebb Iván Lackovic naiv festőművész és műgyűjtő képtára 1000 négyzetméteren, kétszáz XX. századi művész több mint ezer képe látható itt, melyet a mester a várnak ajándékozott.
A várlátogatás után, baráti összejövetelre mentünk, ahol pálinkával vártak és köszöntöttek bennünket, majd várt a kitűnő, bográcsban készült ebéd, amit többféle borocskával öblítettük le. Magyar népdalok éneklésével zártuk a kedves szeretetben telt találkozót.
Este a szállodában a vacsora után a zenés-táncos esten vettünk részt. Jól elfáradva tértünk nyugovóra.

A harmadik napon Nagysallérba kirándultunk, ahol megtekintettük a vadászházban lévő trófea kiállítást és a Helytörténeti Múzeumot. Jártunk a Vadasparkban, láttunk őzeket. Megnéztük a Hubertus-kápolnát és a Studinka László Természetismereti Központot. A névadó a vadgazdálkodás szakembere és az erdő szerelmese volt. A vadászatnak élt, végigkísérte életét. Jóban, rosszban.
Meglátogattuk a Vidra partot, nagyon aranyos állatok, az ápolójuk nevüket szólította, amikor előjöttek, megkapták az élő halakat (csak élő hallal táplálkoznak). Este a szállodában vacsora után a zenés-táncos összejövetelen vetünk részt, igencsak használva táncos lábunkat.

Negyedik nap délben, indulás előtt a szálloda vendégei voltunk egy „ajándék levesre”, ami nagyon jólesett, majd elköszöntünk a vendéglátóinktól, a szálloda igazgatónőjétől, az idegenvezetőktől, akik a buszig kísértek, és elindulásnál integettek jó utat kívánva.
A gyönyörű, virágos város a minden igényt kielégítő ellátás, a jól szervezett, ismereteket bővítő programok, a kitűnő idegenvezetők, akik fáradhatatlanul adták át tudásukat együttvéve, mindannyiunk megelégedését szolgálták.  
A jó levegő, a gyógyfürdő, a változatos jóízű ételek, az udvarias személyzet, a szálloda vezetőinek figyelmessége, az együttlét biztosította a jó hangulatot, az igazi kikapcsolódást.
A tagság kulturált viselkedése, a pontosság és az érdeklődés kiérdemelte vendéglátóink elismerését.
Köszönöm a csapatnak, így érdemes!

Medgyes Janka