Operaénekes a Gábor iskolában

Iskolánkban gyakran megfordulnak híres emberek. Ezúttal sem volt ez másképp, Horváth István tenor, a Magyar Állami Operaház operaénekese látogatott el hozzánk, aki egy rendkívüli osztályfőnöki órát tartott nekünk.

Mesélt gyerekkoráról, hogy egy kis faluban nőtt fel, és minden nap legalább negyed órát minden esetben gyakorolt. Elmondta, hogy 15 évesen járt először operaelőadáson, és csak 16 évesen kezdett el komolyan foglalkozni az énekléssel. Az egyetemi évei mellett zeneiskolában tanított éneket. 25 évesen lépett fel először, de izgulni még a mai napig is szokott a fellépések előtt. A színfalak mögött vannak olyan személyek, akiknek az a dolguk, hogy szólítsák az énekeseket, mikor kell színpadra menniük.

Sok érdekességet mesélt az opera világáról, így megtudhattuk, hogy egy darabot akár 3-4 hónapig is tanulnak, és csak utána kezdik el próbálni. Ő legtöbbször olaszul énekel a magyar mellett, de sok darabban franciául, angolul vagy németül kell énekelnie. Nekik is vannak súgóik a színpadon, és megtudhattuk, hogy az operaénekesek halnak meg leglassabban a világon, mert haldoklásuk közben még mindig énekelnek is a színpadon. Azt is elmondta, hogy ebből a szakmából leginkább Budapesten lehet megélni, vidéken kevésbé. Van egy felesége, aki szintén operaénekes. Körülbelül 25-30 darabban játszott már életében, és számos országban járt már.

Az éneklés mellett több hangszeren is játszik, így gitáron, zongorán és harmonikán is. Utóbbit elhozta magával, és önmagát kísérve a hangszeren elénekelte a Bánk Bán című darabból a Hazám, hazám kezdetű dalt, ami gyönyörű szépen szólt, mindenki szájtátva hallgatta.

Átadtuk neki saját készítésű ajándékunkat, ezzel köszönvén meg, hogy egy nagyszerű élménnyel gazdagította iskolai mindennapjainkat. A vele készített interjúnk pedig Gáborélet c. iskolaújságunk márciusi számában olvasható.

Nándori Loretta 8.a