Újabb olimpikon a Gáborban
Iskolánk, a Kispesti Gábor Áron Általános iskola immár hagyománya, hogy neves, elismert személyiségeket hív meg. Ezúttal iskolánk vendége volt a nyári riói olimpián gyaloglásban induló Venyercsán Bence, aki rendkívüli osztályfőnöki órát tartott néhány osztálynak. A diákok kérdéseire válaszolva mesélt ötkarikás élményeiről, mutatott nekünk egyedi szuveníreket, beszélt sportágáról, a gyaloglásról, amit a gyerekek nagyon érdekesnek találtak nem csak elméletben, de vendégünk az iskolai folyosón rögtönzött bemutatója okán is. Ajándék is dukált a vendégeskedéshez, iskolánk egy gyerekek által készített gáboros aranyérmet adott át az olimpikonnak.
Milyen élményei vannak az olimpiáról?
Eleinte furcsa volt a nagy időeltolódás, de nagy élmény volt látni élőben a versenyeket, magyar éremszerzéseket. Nagyszerű volt látni Szilágyi Áron győzelmét vagy azt, ahogy a magyar vízilabda válogatott legyőzte a házigazda brazilokat. Az atlétikai stadion hatalmas volt, és elképesztő volt az ottani tombolás. Az én versenyszámom, az 50km-es gyaloglás az utolsó előtti napon volt, így én később utaztam ki, így nagy városnézések nem voltak, de a hatalmas Krisztus-szoborhoz azért elmentünk, ahonnan nagyon szép a kilátás, és rengeteg a turista. De taxiból láthattam a legszegényebb riói részeket, az ún. favellákat is. Szerencsére bűncselekmények nem történtek velünk, nagy volt a katonai biztosítás. Az olimpiai falu egy lakótelephez hasonlított, egy hatalmas sátor volt az étterem, és minden enni- és innivaló ingyen volt, még a ’meki’ is, ahol érdekes módon mindig nagy sor volt.
Miért éppen gyalogló lett?
13 évesen, 2008-ban költöztünk Budapestre, addig nem igazán sportoltam. De édesapám gyalogló volt, és elvitt magával edzésekre egyesületéhez, ahol edzője hatására, és szakmai megfontolásból a futás helyett a gyaloglást választottam. Nagyon megszerettem, ma már el sem tudnám képzelni az életemet nélküle, és örülök, hogy tehetségesnek találtak. Élsportolóként pedig a versenyeket járva világot is tudok látni, amit egyébként nem tudtam volna megtenni, mert családom ezt nem engedhette volna meg magának.
Milyen eredményei vannak?
Nagyon sok érmem van magyar bajnokságokról, jelenleg Magyarországon a 2-3. legjobb gyaloglónak számítok, válogatott vagyok. Nemzetközi viszonylatban korosztályos szinten a középmezőnybe tartozom. Legjobb eredményem egy Európa Kupa 8. hely. Az olimpiai mezőnyben én még nagyon fiatalnak számítottam, így annak is örültem, hogy teljesíteni tudtam a távot, mert korosztályos versenyeken nincs 50 km-es táv. Egyéni legjobbam ezen a távon 4 óra 2 perc.
Szokott-e izgulni a versenyek előtt?
13-14 évesen minden verseny előtt nagyon izgultam. Most pedig már eljutottam oda, hogy már annyi versenyen voltam, hogy csak a legnagyobb versenyek előtt izgulok. Az izgalom pedig nem szabad, hogy idegességgé váljon, hanem még inkább kihozza belőled a maximumot.
Mire szokott gondolni gyaloglás közben?
Sok mindenre nem tudunk gondolni. Nyilván monoton dolog 4 órán keresztül gyalogolni, és ezt fejben tudni kell tűrni. Futópályán rójuk a köröket, és minden 2. körben frissíteni kell, közben pedig a versenyre figyelünk, hogy próbáljunk előzni, vagy lehetőleg minket ne előzzenek be.
Mi a vágyálma a sportban?
Az, hogy ameddig csak tudom, csináljam ezt a sportot, akár majd később a munkám mellett is. Mert az atlétikában sajnos nincs annyi pénz, mint más sportágakban, ezért én a gyaloglás mellett jogi egyetemet is végzek párhuzamosan. De rövid távú terveim mindig vannak a következő versenyekre vonatkozóan, és nagyon szeretnék 4 év múlva ott lenni Tokióban az olimpián. Köszönöm, hogy itt lehettem!
Erdős Levente
