A Habsburg nádori kriptát néztük meg
Nancy Goodman, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetének kezdeményezésére és vezetésével 2002-ben több százan tettek egyórás sétát a fővárosban, a Margitszigeten, a „Séta az egészségért” elnevezésű programon. A Magyar Szakszervezeti Szövetség Kispesti Alapszervezete (a volt MSZOSZ) nagyon jó ötletnek tartotta és azonnal csatlakozott programhoz, amit mi ismeretszerzéssel kötöttünk össze. Azóta is minden hónap első pénteki napján ismeretszerzéssel összekötött sétára indulunk, ha esik, ha fúj.
A február 3-i sétát a Habsburg nádori kripta meglátogatásával kötötte össze a Magyar Szakszervezeti Szövetség Kispesti Alapszervezete. A József nádornak és családtagjainak, leszármazottjainak földi maradványait őrző budavári családi kripta a Magyar Nemzeti Galéria egyetlen olyan helye, ami még megőrzött valamit a palota eredeti 19. századi szépségéből. Leglátványosabb dísze József nádor kétszeres ember nagyságú márványszobra.
Budapest ostromakor a budavári palota súlyos károsodásokat szenvedett, de a nádori kripta épségben vészelte át a háborús pusztításokat, halottainak nyugalmát nem zavarta semmi. Az 1950-es évektől kezdődő építkezések, számos, még megmenthető régi épület, köztük a várkápolna lebontása azonban már súlyos veszélyt jelentett a kriptára is.
1973 elején behatoltak az egyébként teljesen őrizetlen kriptába és feldúlták. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója befalaztatta és csak 1977 októberében tárták fel újra. A felújítások 1987 tavaszára értek végett és 1987. október 3-án a kriptát a nádor tizenegy leszármazottjának jelenlétében ismét ünnepélyesen beszentelték. Azóta 1992-ben újabb kilenc családtag, földi maradványait helyezték el itt. A kripta három helyiségből áll. Lejárata ma a Magyar Nemzeti Galéria földszintjéről indul.
Ismereteinket tovább gazdagítottuk, jól választottunk.
Medgyes Janka
