VELÜNK TÖRTÉNT...  2018. július 04.      1,668
Figyelem: a cikk archív, ezért elavult információkat tartalmazhat.

Határtalanul – Délvidéken kirándult a Ganz iskola

A Budapesti Gépészeti SZC Ganz Ábrahám Két Tanítási Nyelvű Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának 40 diákja és 4 pedagógusa (Bp., XIX., Üllői út 303.) a Határtalanul program keretében a 2017/2018-as tanév végén Délvidékre (Szerbiába) indultunk, hogy felkeressük az 1849-49-es hősök emlékhelyeit, illetve Belgrádban a nándorfehérvári csata színhelyén emlékezzünk meg a Hunyadi-balladák felidézésével Arany Jánosról.

Határtalanul – Délvidéken kirándult a Ganz iskola
A képre kattintva galéria nyílik. (5 kép)

Utazásunk első állomása Zombor volt, Kispest testvérvárosa, ahol a Városházát tekintettük meg, és Szerbia legnagyobb, a zentai csatát ábrázoló 4x7 méteres olajfestményét, Eisenhut Ferenc alkotott.

A program keretében partneriskolánk a topolyai Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Iskola volt. Ebbe az iskolába inkább szerb és vegyes házasságból született tanulók járnak, de vannak magyar származásúak is. Sokan bár értik, de nem beszélik a magyar nyelvet, de az angol nyelv megoldotta a kommunikációs problémákat. Azt tapasztaltuk, hogy lehet, és kell is békében egymás mellett élni. Őszinte barátságok születtek diákok, tanárok között, és megállapítottuk, hogy hasonló problémákkal küzdünk határon innen és túl. A képek a nagybecskereki templomnál tett közös kiránduláson készültek.

A belgrádi kirándulás felidézte Dugovics Titusz tettét, és mindenkit elfogott egy kicsit a katarzis élménye, hogy mások cselekedetével mi is jobbá válhatunk. A képen a távoli torony az, ahonnét magával ragadta a mélybe a törököt a hős várvédő. Hunyadi János alakját Arany János Szibinyáni Jank című balladájával idéztük fel. ű

A sok szép és felemelő emlék között volt szomorú tapasztalatunk is. A legtöbb magyar jellegű emléket (pedig a Monarchia korából származtak) megsemmisítettek Trianon után. Ehhez a tényhez kapcsolódik az is, hogy az 1848-49-es hősök emlékeit csak templomokban, templomkertekben őrzik, ápolják.
Az aradi vértanú, Kiss Ernő sírját is - az eleméri katolikus templomban - a település utolsó magyar lakosa gondozza. Itt tettük le az emlékezés koszorúját, hálával gondolva azokra, akik életüket adták egy jobb jövőért.

Óbecsén, a Than Emlékházban egy interaktív kiállítás feladatait diákjaink nagy lelkesedéssel oldották meg.
Topolya a Duna és a Tisza között, az összefolyástól nem túl messze, központi helyen fekszik. Az itt lakók szerint ez a „zsíros bácskai” földek területe, és valóban szépen megmunkált, fekete földek között vezetett az utunk. Az itt élők hagyományaival ismerkedtünk meg a tájházban.

Szállásunk Topolya mellett, Kishegyesen volt a Kátai-tanyán. Nagyon kedvesek voltak a házi gazdák, az ellátás kiváló volt, a környezet is nagyon szép. Szívesen töltenénk még ott el néhány napot! Csak ajánlani tudjuk!
Jártunk csak magyar lakta településen is, Tóthfaluban, amely a nevét az alapítójáról, Tóth Józsefről kapta. Érdekességképpen: ettől a falutól északra sok dolgozó olajkutat is láttunk.

Köszönettel tartozunk a Csillagösvény Utazási Iroda munkatársainak, akik mindenben segítségünkre voltak, kísérőnknek, Faragó Zoltánnak, hogy sok érdekes történettel, tudnivalóval tette még élvezetesebbé az utat, valamint buszvezetőnknek, Kálnoki Attilának, aki mindent megtett azért, hogy gördülékeny legyen az utazásunk, és mindenhová pontosan megérkezzünk.
Egy jól sikerült kirándulás nagyon hiányos összefoglalója ez a néhány sor, ez a néhány fénykép, hiszen ezt az életre szóló élményt írásban nehéz megfogalmazni, de talán, majd a diákjaink megteszik, amikor évek múlva az unokáiknak fognak mesélni róla.

Ganz iskola