Erdélyben jártak a bolyaisok
A Kispesti Bolyai János Általános Iskolában már hagyomány, hogy a hetedik évfolyamos tanulók Erdélybe utaznak. A Határtalanul! pályázat keretében idén az erdélyi magyar irodalom nagyjainak eredtünk nyomába. Kirándulásunk vázát négy határon túli szerző szülőfalujának meglátogatása adta, erre az útvonalra fűződött aztán sok-sok új ismeret- és élményszerzés. Lelkes és tájékozott idegenvezetőnknek hála egy gazdag, személyes érzelmekkel is megelevenített világ bontakozott ki előttünk az öt nap során.
Utunk első állomása Nagyvárad volt. Itt, miután a bazilika előtti Szent László-szobor elé helyeztük koszorúnkat, belülről is megcsodáltuk a grandiózus barokk templomot, amely a lakótelepi fiatalok közül többeknek igazi ámulatot jelentett. Sétáltunk a belvárosban, fotózkodtunk Ady és Juhász Gyula társaságában, megtekintettük a Holdas templomot majd a Fekete Sas Palotáját. A Királyhágón át aztán megérkeztünk Erdélybe, ahol első szálláshelyünkön, Kolozsváron már vártak kényelmes ágyakkal, jóízű töltött káposztával.
Második napunk egy hangulatos, esernyős városnéző sétával indult. Megtekintettük Mátyás szülőházát, a világ legelső lovas szobrát, Sárkányölő Szent Györgyöt, elhaladtunk a Bábes-Bolyai Tudományegyetem egy épülete mellett, majd a főtéren zártuk a sétánk, a hatalmas méretű Mátyás-szoborcsoport tövében. A buszból láthattuk a Házsongárdi temetőt is, majd búcsút intve Kolozsvárnak, indultunk Válaszútra.
Itt, miután pillantást vetettünk a Bánffy-kastélyra, ahol Wass Albert született, Kallós Zoltán néprajzi gyűjteményét csodáltuk meg. Körbevezettek minket sok-sok erdélyi vidék tisztaszobáján, megtanultuk: mi a guzsaly, a sulyok, hogy miért csak a párnahaj cifra, vagy, hogy hány kilót nyom egy díszes kalotaszegi viselet. A kamaszlányok többségének a fekete hímzéses palatkai szoba tetszett legjobban. Válaszúttól Pusztakamarásig idegenvezetőnk verseket, idézeteket olvasott nekünk, de egészében elmondható, hogy kanyargós útjaink dalokkal, mesékkel, történetekkel voltak átszőve. Pusztakamaráson kedves kendős néni fogadott bennünket annak a háznak a tornácán, ahol írva is áll, hogy Sütő András édesanyja itt kívánt az írónak könnyű álmot. A gyerekek jó érzékkel nemcsak a házbeli emlékek körül sündörögtek, de a nénivel is szóba elegyedtek.
Marosvásárhelyre érve a Kultúrpalota csodás szecessziós termeit jártuk be. A lányokat még a női mosdók csigavonalai is lenyűgözték, hát még a Tükörterem balladás üvegtáblái! A Teleki-Bolyai Könyvtárban szakszerű és érdekes helyi idegenvezetés mellett megtekinthettük a világ legelső tudományos szakkönyvgyűjteményét, beleolvashattunk régi magyar szövegekbe, megtudtuk: miből is készül a pergamen, és a Bolyai-teremben történeteket, anekdotákat hallgathattunk iskolánk névadójáról.
A városi hotelszobás szállás után aztán Bögözön megízlelhettük, milyen is a jó kis falusi turizmus. A kapuk előtt még fintorgó és kelletlen csapat a cserépkályhás, otthonmeleges fogadókba érkezve egészen kivirult, a házi vacsora mellett a lányok már egymás szavába vágva kérték a recepteket. A faluban jó világ volt, kézműveskedtünk, táncházban mulattunk, kemencében sült kalácsot ettünk. A helyi nevezetességet, a kazettás mennyezetű, falfreskós református templomot is megcsodálhattuk, tetején egy nagy gólyafészekkel.
Bögözről csillagtúráztunk: bejártuk Farkaslakát, Nagygalambfalvát, Székelyudvarhelyt, Parajdot, Korondot. Vittünk koszorút Tamási Áron sírjára, könyveket a nagygalambfalvi általános iskolába, ahol Kányádi-verset énekeltünk a helybeli tanulókkal közösen, és egy kis ismerkedő foglalkozáson meg egy barátságos kosármérkőzésen is részt vettünk. Vásároltunk portékát Korondon, korzóztunk a parajdi sóbánya hatalmas falai között, beültünk Udvarhely legjobb cukrászdájába, töltöttünk finom borvizet kulacsainkba. És akármerre utaztunk, akármerre tekintettünk, mindenhonnan tündérek és legendák bújtak elő a hegyek, erdők mélyéről.
Utolsó szállásunk a csodaszép Nyárád mentére vitt minket, ahonnan hazafelejövet még megmásztuk a mélységes tordai sóbánya lépcsőit, és tátott szájjal ámultunk hatalmas terein.
A határon átérve az éneklés, kacagás meg bóbiskolás közé beiktattunk egy kis kvízjátékot, történelmi, művészettörténeti, néprajzi tényekről, meg a versekről, regényekről, mesékről, mondákról is, amiket itt, ezen a csodás vidéken tanultunk. Hallva a feleleteket és a lelkesedést, örömmel mosolyogtunk össze a kollégákkal. Idegenvezetőnk is kedves élményekkel, és a gyerekeknek szóló jókívánságokkal búcsúzott tőlünk, szerencsés utat kívánva nekünk otthonról haza.
Kozma Kata
Kispesti Bolyai János Általános Iskola
