Antanténusz, szórakaténusz…

A biztos iskolakezdés feltételei beszéd és nyelvi érettség szempontjából,
logopédus szemmel

A gyerekek iskolába lépése jelentős változást hoz a családok életébe. Változás a szülőknek, testvéreknek a napi, heti ritmus megszervezésében és micsoda változás annak a kisgyereknek, aki szeptembertől egy feszesebb tempójú, nagyobb követelményű, kevésbé játékos rendszerben kezdi meg tehetségének kibontakoztatását. Mindannyian azt szeretnénk, ha ez a nagy váltás sikerekkel lenne tele, s ha az iskola második otthona lehetne a gyerekeknek. Azt szeretnénk, ha örömmel járnának tanulni, s ha megkímélhetnénk őket a kellemetlen kudarcoktól és az azokra épülő másodlagos pszichés zavaroktól.
Annak megítélése, hogy egy kisgyermek a lehető legoptimálisabb feltételekkel felkészülve kezdje meg az iskolát, az őt körülvevő óvodapedagógusok, fejlesztő pedagógusok, logopédusok és pszichológusok feladata. Szakemberi oldalról. S természetesen a szülők, mint gyermekük legjobb ismerője szintén véleményezheti, hogy mit gondol arról, gyermeke eléggé érett-e az iskolai követelmények teljesítéséhez.
Logopédusként kiemelt figyelmet fordítunk a beszéd alaki és tartalmi elemeinek bővítésére, a életkornak megfelelő nyelvi fejlettség kialakítására, valamint mindazon részképességek megtámogatására, amik szükségesek és elvártak a sikeres írás- olvasás, és számolás elsajátításához.
Munkánk során az ötödik életévüket betöltött gyermekek logopédiai szűrésen vesznek részt, ahol a felsorolt területeket egy alapos vizsgálat keretében mérjük fel. Ezt követően, a szülőkkel és óvodapedagógusokkal egyeztetve- igény szerint megkezdjük a közös munkát, ami reményeink szerint a következő tanévre biztosítja a gyerekeknek a sikeres iskolakezdést, logopédiai szempontból.
Azért emeljük ki, hogy logopédiai szempontból, mert az iskolaérettség természetesen sokkal több területen „méri” a gyerekeket. Fontos, hogy testileg, szociálisan és értelmileg is az elvárható szinten legyenek. No, de lássuk a beszéd és a nyelvi fejlettség iskolaérettségi kritériumait.

Anyanyelvi fejlettségről
A megfelelő nyelvi fejlettség az iskolában való megfelelés egyik alapja. Az ép nyelvhasználat, a gazdag szókincs, a megfelelő kifejezőkészség és a tiszta artikuláció elengedhetetlen feltétele az írás- olvasás elsajátításának.
Az iskolaérett gyermek képes gondolatait bővített, összetett mondatokban kifejezni. A szociokulturális környezet, a család szerepe itt igen lényeges. Ahol keveset meséltek, beszélgettek, ott a gyermek kifejezőkészsége, nyelvi megnyilvánulásai is szegényesebbek lesznek. A televízió gyors információáramlása nem alkalmas arra, hogy a nyelvi készségét fejlessze! Az iskolaérett gyermek beszédprodukciója gazdag. Nem beszél egyszerű tőmondatokban, hanem gondolatait egyre gyakrabban összetett mondatokban fejezi már ki. Mondatalkotása könnyed, képekről nem csak felsorolást tud adni. A megkezdett beszélgetést képes folytatni, illetve be tud abba kapcsolódni.
Gondolatait egyértelműen fejezi ki a szavak segítéségével. Grammatikai, nyelvtani hibákat kevésbé vét a szórendben, ragozásban, alany-állítmány egyeztetésében és toldalékolásban. (Ilyeneket például már nem mond: Lók vannak az istállóban. Innák vizet.) A hatodik évre spontán beszédükben a magyar nyelvre jellemző szórendet és nyelvtani szabályokat használják. Egy csendesebb, visszahúzódóbb gyermek beszéde is ugyanúgy lehet gazdag, mint a bővebb beszédű társaié.

A szókincsről
Aktív szókincs, amit használunk- passzív, amit megértünk, de nem használunk nap, mint nap. Ez mindig bővebb. Amíg 3 évesen kb. 900-1000 szó használnak a gyerekek, addig ez 6 éves korra kb. 2600-3000 szóra duzzad fel.
Az iskolaérett gyermekek szókincsében sok az aktívan használt szó, nincsenek már szótalálási nehézségei (nem tudja a megfelelő pillanatban az adott szót felidézni), nem kérdez gyakran vissza és nem ismétli önmagát.
A beszédprodukciójában jelentősen növekszik a valóságosan használt szavak és kifejezések száma, azaz a szókincs aktív része gazdagodik, mennyiségileg növekszik. A gyermek nem téved a relációszavak jelentésének tekintetében (alatt, fölött, mellett, mögött, között stb). A szavak már az első szótagjuk alapján is aktivizálhatóak, előhívhatóak.
Szótanulásában, képes a két-három alkalommal hallott új szavakat beemelni saját szókincsébe.

Miért fontos?
Az iskolai beválásban fontos, hogy a gyermek megértse a szavak, mondatok jelentését.
Olvasásnál jelentést tulajdonítunk az olvasott szavaknak. A jelentést az értelmezési háttérből hívjuk elő. Amelyik szó nincs a szókincsünkben, azt nem tudjuk előhívni. Ilyenkor betűnként kell végigolvasni, ami az olvasási tempót is lassítja. Megfelelő szókincs birtokában a szó jellegzetes betűihez hozzárendeljük a jelentést az úgynevezett mentális lexikonból.

A beszédészlelés területéről
A beszédészlelés megfelelő működése teszi lehetővé, hogy a gyermek felismerje, azonosítsa a beszédhangokat, azok kapcsolódását, hosszabb hangsorokat. Ennek során a gyerekek felfedezik, hogy a szavak kisebb egységekből (hangokból) állnak, és megtanulják azonosítani a különböző hangkapcsolatokat (pl. pi, la, vo- szótagokat), hosszabb hangsorokat-akár jelentés nélkül is. Így tanulja meg az anyanyelv szavainak hangzását, képes lesz új szavak felismerésére. Ez nem egyenlő a hallással. Ép hallás mellett is lehet nehezített a beszédészlelés. Fontos, hogy ezt időben észrevegyük és orvosoljuk, hiszen az iskolában nagy problémát okozhat a fel nem ismert és nem kezelt beszédészlelési probléma. Betűket keverhet össze a gyermek, hibázhat a feladatok megoldásánál, hiszen nem mindegy, hogy „négy”, „hét”, vagy „két” csillagot kell-e a füzetbe rajzolni.
Hatéves korban a gyermekek beszédészlelése relatíve fejlett. Képesnek kell lennie a beszédhangok egymásutániságának hibátlan felismerésére, vagyis pontosan kell tudnia ismételni olyan szavakat is, amelyeknek a jelentését nem is érti. Segítséggel ugyan, de észlelnie kell a „feltűnő” beszédhangok helyét a hangsorban (ilyen pl. a sz, r, m vagy a magánhangzók). Természetes ritmusérzékénél fogva képesnek kell lennie- megfelelő előzetes bemutatás és rávezetés után- a szavak, rövid mondatok szótagolására.

Beszédértés területéről
A hozzá intézett közléseket, amelyek tartalma elvárhatóan érthető a számára, hibátlanul fel kell dolgoznia, azaz meg kell értenie még kissé gyorsabb beszédtempó mellett is.
Az életkorának megfelelő meséket, történeteket, filmeket meg kell értenie, mind a résztörténéseket, mind a fő vonulatot. A tanulságokat le kell tudni vonni. Egy mese vagy történet fontosabb részeit időrendbe kell tudnia rendezni.(mi volt előbb, később)
A filmek és rajzos mesekönyvek meséinek megértését nagymértékben segítheti a többlet vizuális információ, a képi anyag. Ezeknek a megértése tehát különbözik a csak a beszéd által közvetítette mesék megértésétől.
Ha egy kisgyermek hat évesen nem figyel a mesére, gyakran elkalandozik, gyanút adhat arra, hogy esetleg nem is érti/észleli azt tökéletesen. Az iskolába lépéskor ez a probléma könnyen vezethet tanulási zavarok kialakulásához.

Kiejtés, artikuláció területéről
Fontos, hogy a gyermek tisztán beszéljen, helyesen artikuláljon az iskolába lépés kezdetén, hiszen csak az ép beszédre tud helyes olvasás-írás épülni. (Az „r” hang nem megfelelő képzése az olvasás-írás kialakulásának szempontjából nem lényeges. Az iskolai logopédus ki fogja javítani a hibát.)
Élettani pöszeség: az a jelenség, amikor a beszélni kezdő gyermek pontatlanul, hibás artikulációval beszél. Ennek a jelenségnek az oka elsősorban az, hogy a gyermek a beszédmozgások kivitelezésében még nem elég ügyes. Ez a normál beszédfejlődés természetes velejárója Az élettani pöszeség nem érint minden gyermeket, előfordul, hogy a beszélni kezdő gyermek tiszta artikulációval beszél. Megfelelő akusztikus és motoros fejlődés esetén kb. 5. éves korra autokorrekcióval javul, önmagától eltűnik, ezért nem kell a gyermeket terápiában részesíteni.
Ha nem tiszta a kiejtés, az gátolhatja a betű-hang megfeleltetés kialakulását. Ez azt jelenti, hogy az olvasás- írás tanulása során a betű képéhez rendeljük az adott hangot. Ez a folyamat sérül, ha az artikuláció nem megfelelő, pl. adott hang helyett egy másik hangot ejt a gyermek. Ebből következik, hogy a beszédhiba nehezítheti az olvasás- írás megtanulását.
Természetesen a beszédhibák osztályozásában és súlyosságuk megítélésében segítséget nyújtanak a logopédusok, mert néhány hang hibás ejtése, még nem kizáró ok a sikeres iskolakezdésben, hiszen a logopédiai munkát az iskolában is lehet folytatni.

Beszédhang-megkülönböztetésről
6 éves korra kialakul az egyes hangok elkülönítésének a képessége, ilyen pl. a hosszú-rövid, zöngés-zöngétlen, képzésmódban hasonló hangok differenciálása. Ez a képesség a helyesírásnál lesz nagyon fontos. Ha nehezen észleli a beszédhangok helyét a hangsorban, nem tudja megállapítani, hogy hol hallja a keresett hangot a szóban, az elején, közepén vagy a végén, vagy nehezen megy a szavak tagolása (hangokra, szótagokra bontás) az mindenképp figyelmet érdemel.

Verbális emlékezetről
Az információk tárolásának és előhívásának képessége az emlékezet. Ez nem egységes rendszer, megkülönböztetünk rövid és hosszú távú emlékezetet. A hosszú távú emlékezetünkben akár egy életen át is képesek vagyunk tárolni az információkat. Elsősorban a megtanult dolgok „őrzésére” és felidézésére használjuk. A rövid távú emlékezetünkből csak egy meghatározott. rövid, átmeneti-ideig tudjuk előhívni az információkat. Az emlékezőképességünk fokozatosan fejlődik. Hatással van rá, hogy hányszor halljuk az adott dolgot, amit később meg kell ismételnünk, de azt is kimutatták, hogy zenetanulás is fejleszti a verbális emlékezetet. A verbális emlékezet megfelelő működése szükséges a jó beszédészleléshez, a beszédhangok egymásutániságának a felidézéséhez és differenciálásához. a helyes artikulációhoz, a szótag és időtartamok reprodukálásához. Jelentős tehát a szerepe az anyanyelv elsajátításában, később pedig az írott nyelv megfelelő szintű azonosításában (írás, olvasás), az idegen nyelv elsajátításában is.
Iskolakezdés előtt a gyerekeknek meg kell tudni jegyezni 5-6 szót és egy 12-15 szótagból álló mondatot.
Természetesen a felsorolt területek mindegyikét a többivel összefüggésben vizsgáljuk. Valamelyik terület esetleges gyengesége esetén a logopédiai terápia igen hasznos támogatást tud nyújtani.
S mert a kisgyermek egész személyiségét nézzük az iskolaérettség szempontjából egyik vagy másik nem kiragadható. Egységben és összességében alakítjuk ki –diagnosztikán alapuló-véleményünket annak megítélésében, hogy várhatóan az iskolai életben lesz-e nehézség az olvasás, írás elsajátításában.
Az úgynevezett részképességek megfelelő szintje éppen olyan fontos, mint a beszéd és nyelvi fejlettség egyes területei. Pl fontos, hogy iskolakezdés előtt tudjon a kisgyerek saját testén tájékozódni, térben tájékozódni. Fontos, hogy figyelme ne csapongjon, hogy figyelme auditív és vizuális területen is fejlett legyen. Fontos, hogy mozgásaiban életkorának megfelelően teljesítsen, mert ez az idegrendszer megfelelő érésére enged következtetni.
Mindezekkel a szakmai kritériumokkal együtt persze elengedhetetlen, hogy kellő jókedvvel, kíváncsisággal telve, lelkileg éretten érkezzenek az első komolyabb megmérettetés küszöbére.
Az óvoda nagycsoportjában anyanyelvi nehézségekkel küzdő kisgyermeknek nem mindegy, hogy milyen olvasástanítási módszerrel találkozik. A kudarcok elkerülése végett érdemes a kerület gyógypedagógusait, logopédusait, fejlesztő pedagógusait felkeresni és véleményt kérni tőlük.

Sej-Sebestyén Andrea gyógypedagógus, logopédus
Móra Ferenc Általános Iskola és EGYMI Logopédiai Szakszolgálata
 Budapest XIX. Árpád utca 14.
www.logopedia.kispest.hu