A megújulást, a telep élni akarását köszöntötték a wekerleiek a Kós Károly téri Életfát körülállva. 2011 óta mindig a tavaszi napfordulót követő szombaton tartják a hagyományos programot, melyet a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület (MKKE) és a Wekerlei Társaskör Egyesület szervez.
Ahogy lenni szokott, most is négy helyszínen, a Szondi téren, az Alamvirág téren, az Eperfa téren és a Hársfavirág téren gyülekeztek a fáklyások, majd a csoportok ének- és zeneszóval vonultak a Kós Károly térre, ahol kivilágítva várta őket a Wekerlei Életfa. A résztvevők hitet tettek amellett, hogy megvédik lakóhelyük, Wekerletelep természeti és épített értékeit. Egy égbe lebegő léggömbbel most is üzenetet küldtek valakinek. Megkongatták – a csak ilyenkor hallható – szélharangot is. A gyermekek rajzainak kiállítása is szerepelt a programban. Az estet moldvai táncház zárta.
Az Életfa történetét Márovics Erika wekerlei önkéntes mesélte el lapunknak a gondolattól a megvalósulásig. Társadalmi kezdeményezésből született: baráti közösség jött össze esténként egy-egy üveg bor mellett, és kitalálták Wekerletelep jelképét. Volt közöttük művész, népművelő, építész, mérnök, tanár: Csóka Eszter, Fazekas Csaba, Iváncsics László, Romhányi András, Romhányiné Kovács Mária, Somlói Judit, Szebenyi Marianna, Urmai Ungurán László. Az ő alkotásuk ez a mű. 2007-ben állították fel először, akkor még nem a végleges helyén, 2008-ban Wekerletelep centenáriumán került a Kós Károly tér közepére. Elmondta: nagyon szeretik a wekerleiek, sok pár az esküvő után a templomból jövet ott fotózkodik. Idős emberek nézegetik, kisgyerekek játszanak körülötte, szimbólumává vált, Wekerletelep ma már elképzelhetetlen nélküle.
Romhányi András díszpolgár, az MKKE elnöke arról beszélt, azt gondolja, hogy jól találték ki, és bízik abban, hogy 86 év múlva is ugyanez lesz az üzenete: a Wekerle élni akar, és ezért a lehetséges eszközökkel, összefogva megpróbáljuk legalább a saját lakókörnyezetünket olyanná tenni, hogy az elviselhető legyen a manapság egyre elviselhetetlenebb világban.
Azt gondolom, hogy ha valahonnan erőt tud meríteni valaki, akkor az a közösség. Ezért volna szükség minél inkább igaz közösségekre, amelyek tagjai valóban tudják, hogy miért tartoznak ahhoz a csapathoz. Itt az elmúlt 15 év alatt összefogva elég sok fontos, érdekes, jó dolgot csináltunk, és ez tulajdonképpen az a közösség, ami még ma is megvan, hol erősebben, hol gyengébben. Itt az épített környezet az, amit én nagyon-nagyon fontosnak tartok. Azt mondom, hogy mindaz, ami ma a Wekerlén van, ami ma érték a Wekerlének a 60-70 százaléka az épített környezetnek köszönhető. Tehát az, hogy van egy terünk, ahol össze tudunk jönni, ahol ezt az ünnepet meg lehet tartani, ahol találkozhatunk a másikkal. Ahogy ezt az egészet annak idején kitalálták, megtervezték, megszervezték, megcsinálták, ez mind emberi léptékű. Nekünk az a dolgunk, hogy ember módjára viselkedjünk ebben az emberi léptékben - fogalmazott.
A 2008-ban a téren felállított, ám időközben leromlott állapotú szobrot 2015 szeptemberében lebontották, és a Közpark telephelyére szállították, ahol 2016 tavaszára befejeződtek a felújítási munkálatok. munka az önkormányzat 1,4 millió forintos támogatásával valósult meg. A felújított Életfa anyaga a korábbihoz képest jobban ellenáll az időjárás hatásainak, mivel a szabadtéri játszószerekhez hasonló fából és eljárással készítették el.
