A XIX. kerületi látássérültek „Lámpás” klubja egy érdekes programon vehetett részt a Földalatti Vasúti Múzeumban február végén. A program tárlatvezetéssel zajlott.
Ruzsa Viktor, a kispesti Lámpás klub vezetője szervezte a múzeumlátogatást. Látássérültek számára mindig célszerű úgy szervezni egy múzeum látogatást, hogy tárlatvezetést kapjanak, mert minden apró részlet fontos kiegészítő információt jelent. A látássérültek kultúrtörténeti aspektusból tekintenek meg egy kiállítást még akkor is, ha a kiállítás korhű dokumentumokat, fotókat, plakátokat vagy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyekhez esetleg nem lehet hozzányúlni, kézbe venni. Azonban további információt jelent, ha vannak olyan tárgyak, amelyeket meg lehet tapogatni.
Egy ilyen tárlatvezetés olykor speciális felkészültséget is jelent az idegenvezető részéről.
Idegenvezetőnk, Kiss Pál kalauzolt bennünket végig a múzeumon, aki valóban úgy készült fel, hogy minden apró részletet el tudott mondani a kiállított relikviákról, képekről, dokumentumokról. Elmondta még azt is, hogy a fotó fekete-fehér-e vagy színes.
A múzeum kialakulásának történetét mesélte el először nekünk. A múzeum Európa első, 1896-ban átadott földalattijának állít emléket. A Földalatti Vasúti Múzeum hiteles környezetben, a Millenniumi Földalatti Vasút az 1950-es években a kelet-nyugati metró építésekor kiiktatott alagút szakaszában került kialakításra. Budapest közlekedése is igen részletesen szóba került, tárlatvezetőnk nemcsak a metró, hanem a villamos és a hév közlekedéséről is mesélt, mivel ezek kapcsolatban voltak a kis földalatti metróvonal kialakításával. A kis földalatti már kezdettől fogva áram behajtással működött, ebben Balázs Mórnak volt jelentős szerepe. Balázs Mór volt valójában a kis földalatti villamosított vonalának megálmodója.
Három, eredeti állapotában lévő szerelvény is megtekinthető a múzeum területén. A látogatók ezekbe a szerelvényekbe általában nem mehetnek be, nekünk azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy beszállhassunk az eredeti fapados, kör üléses, teljesen fából készült 129 éves „öreg hölgy” néven emlegetett metrókocsiba, valamint egy másik, eredeti állapotában kiállított szerelvénybe is. Az üléseket kipróbálhattuk, leülhettünk azokra. A 129 éves „öreg hölgy”-ben megfoghattuk azt az ember nagyságú bábut, amely a kalauzt szimbolizálta.
A „kalauz bácsi” (ahogy a tárlatvezetőnk emlegette) az ajtóban állt, ahogy beléptünk a metrókocsiba. Tárlatvezetőnk a csengőt is megszólaltatta nekünk, amellyel az indulást és a megállást jelezte a földalatti vezetője. A csengő hangját hallhattuk, miközben bent ültünk a metró kocsiban. Az eredeti kis földalatti szagát is érezhettük, amelyet a köztudatban mindenki csak „metró szag”-ként emleget. A teljesen vakok számára is hatalmas élmény volt érzékelni a korabeli kis földalatti környezetét, úgy éreztük, mintha utaztunk volna a földalattin. Az is nagy élmény volt, hogy a jelenlegi kis földalatti hangját is hallhattuk, amely a múzeum mellett ment el. Az egész tárlat ezekkel az élményekkel kiegészülve nagyon hiteles volt, mi is benne voltunk a kor földalatti közlekedésében.
Az „öreg hölgy”-ben sokáig ülhettünk és egy kötetlen beszélgetés kezdődött el, amelyben idegenvezetőnk is részt vett. Saját élményeivel színesítette a beszélgetést. Valamilyen saját élménye a kis földalattival kapcsolatban a csoport több tagjának is volt, amelyeket megosztottak a többiekkel.
Rátóti Krisztina
közösségi civil szervező
