Honvéd sztárok a Gábor iskolában
Ahogy az már a Kispesti Gábor Áron Általános Iskolában megszokottá vált, újabb neves vendégek látogattak el intézményünkbe. Kerületünk labdarúgó csapata, a Bp. Honvéd 24 év után tudott újra bajnok lenni ebben az évben, ennek apropóján hívtunk meg két játékost a csapatból: Eppel Márton válogatott támadót, aki a bajnokság gólkirálya volt, illetve Gazdag Dániel utánpótlás válogatott fedezetet, aki a klub saját nevelésű játékosaként vált alapemberré. A játékosok október 19-én egy rendkívüli osztályfőnöki óra keretében beszélgettek a diákokkal, akiknek ajándékot is hoztak, és akiktől ajándékot is kaptak, majd a két játékos lement az iskola udvarára focizni egyet velük – a gyerekek mérhetetlen örömére. Írásunkban a hozzájuk intézett legérdekesebb kérdésekből válogattunk.
Hogyan lettetek Honvéd játékosok?
Eppel: Én kosárlabdával kezdtem gyerekként, aztán az 1998-as labdarúgó VB-n a brazil Ronaldo játéka annyira magával ragadt, hogy a foci mellett döntöttem. Egyik testvérem egyébként vízilabdázik. A MAC-ban kezdtem, onnan kerültem az MTK utánpótlásába, majd felnőtt csapatába is. Játszottam Angliában és Hollandiában is, sajnos sérülések is hátráltattak, majd 2016-ban kerültem Dunaújvárosból a Honvédhoz, itt egyből bajnok, gólkirály és válogatott lettem.
Gazdag: Én egy szabolcsi faluban, Petneházán nőttem fel, és már 5 éves koromtól fociztam, innen kerültem Nyíregyházára a Nyírsuliba. Mivel a bejárás nehéz lett volna, már 11 éves koromtól kollégiumban laktam. Aztán 14 évesen megkeresett a Honvéd, és ekkor kerültem a Magyar Futball Akadémiára, szerencsére hamar bemutatkozhattam a felnőttek között is, azóta is tagja vagyok az első csapatnak.
Mennyiben más az új edző, mint amilyen Marco Rossi volt?
Gazdag: Másabb, mert másként gondolkodik, mint Rossi. Most támadóbb felfogásban játszunk, Rossinál több hangsúlyt fektettünk a védekezésre, így ezt az átállást még szokni kell.
Eppel: Mint bizonyára tudjátok, Storck közös megegyezéssel távozott a válogatott éléről, még nem tudjuk ki lesz az új kapitány, de Rossit is a lehetséges utódok között emlegetik, és én úgy gondolom, hogy ő szívesen lenne magyar kapitány, úgyhogy talán így van esély rá, hogy én újra együtt dolgozzam vele.
Kik a példaképeitek?
Gazdag: Messi, a Barcelona pedig a kedvenc csapatom. Itthonról pedig Gera Zoli játékát kedvelem leginkább.
Eppel: Nekem a Real Madrid a kedvenc csapatom, példaképem pedig Ibrahimovic, itthonról pedig Torghelle Sándor.
Mi a titka annak, hogy valaki jó csatár legyen?
Eppel: Minden támadónak vannak jobb és vannak rosszabb időszakai. A rosszabbaknál kell még keményebben edzeni, és hinni abban, hogy a sok befektetett energia egyszer megtérül. Egyébként pedig ehhez a poszthoz különleges adottság is kell, erősnek és ügyesnek is kell lenni egyszerre. Én mindig is csatár akartam lenni, egyszer fél évig védőként szerepeltem, de gólokat szereztem, és visszaraktak támadónak.
Mi az, ami arra késztetne benneteket, hogy abbahagyjátok a focit?
Gazdag: Csakis a kor, mikor már nem tudjuk tovább csinálni fizikailag, de ebben a sportágban sajnos a sérülés is bármikor előfordulhat, így ne felejtsétek el, hogy a tanulás is fontos az életben!
Kik a barátaitok a csapatban?
Eppel: Nagyon sok van, és most tényleg az a jellemző a klubra, hogy együtt van a társaság, nincsenek klikkek, mindenki jól kijön a másikkal. De a válogatottból ki tudok emelni egy embert barátként, Fiola Attilát.
Gazdag: Nekem Koszta Márk volt a legjobb barátom a csapatból, csak ő sajnos eligazolt. De én is osztom társam véleményét, könnyen barátkozunk, még az olasz Lanzafaméval is könnyen szót értünk angolul, ő is nagyon rendes srác.
Szoktatok-e izgulni meccsek előtt?
Gazdag: Az elején természetesen igen, aztán megszokjuk a heti meccsritmust. De mondjuk az előző szezon utolsó, bajnoki címet eldöntő, Videoton elleni mérkőzés előtt kicsit nagyobb volt bennem a drukk.
Eppel: Én pedig az első válogatott mérkőzésem előtt izgultam az átlagosnál kicsit jobban.
Hogyan vezetitek le a feszültséget mérkőzések után?
Gazdag: Általában meccsek után nehezen alszunk. Győztes meccs után vigalom van, örülünk, vesztes mérkőzések után viszont mindenki egyből megy haza.
Mennyire rágódtok egy-egy rossz bírói ítéleten?
Eppel: Nem rágódhatsz rajta sokat, akkor sem, ha bosszantó a dolog, mert tovább kell menni, és az élet egyszer úgyis kiegyenlíti azt.
Mik voltak a kedvenc tárgyaitok a suliban?
Eppel: Nekem a matek és a töri volt a kedvencem.
Gazdag: Én nem annyira szerettem a sulit, voltak csínytevéseim is, igazából csak a tesi órákat kedveltem.
Voltak-e már komolyabb sérüléseitek?
Eppel: Danit eddig szerencsére elkerülték a sérülések, nekem súlyosabb keresztszalag- és porcsérülésem is volt, míg Angliában játszottam.
Volt-e már olyan, amikor úgy éreztétek, hogy lehetetlen helyzetet kell megoldanotok?
Eppel: Nekem igen, amikor Pakson játszottam, a Győr volt az ellenfelünk, és a félidőben vezettek 3-0-ra. Engem ekkor cseréltek be, és a végén nyertünk 4-3-ra.
Hová szeretnétek eljutni pályafutásotokban?
Gazdag: Én mindenképpen szeretném magam külföldön kipróbálni, és ha nem is a Barcelonában, de egy belga, holland vagy német csapatban talán el tudnék játszani.
Eppel: Itthon nem szeretnék váltani, hisz ez a bajnokcsapat, viszont egy lengyel bajnokságba szívesen eligazolnék, ahol akár Nikolic példáját követve egy jó teljesítménnyel egy nívósabb bajnokságba vagy az Egyesült Államokba eljutni.
Erdős Levente
