(1932 -2011)
Kisgyőr falujában született. Miskolcon végezte középiskolai tanulmányait, s Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán szerzett diplomát 1955-ben. Első verseskötete az egyetemi évek alatt, 1953-ban jelent meg.
A miskolci TIT Értelmiségi Klubját vezette, majd a város Művelődési Osztályán vállalt munkát. 1956-ban, a „Miskolci kocsonya” című cikkéért és egy Szabó Lőrinc est ürügyén letartóztatták és elítélték. Két évet kapott, s talán Szabó Lőrinc és Illyés Gyula közbenjárására egy évet kellett leülnie a Váci fegyházban, ám utána, majd fél évre, Thökölre internálták.
Segédmunka, majd egy könyvtárosi állás, és sok bizonytalanság, ideiglenesség jellemezte életét ezt követően. 1963-tól az Magyar Televízióban helyezkedett el. Az irodalmi élet jeles alakjairól készített portréfilmeket, s végre megjelenhetett új verskötete is, a „Vándor neonfényben”.
1976-tól, 15 évig, az Új Írás irodalmi folyóirat vers rovatának vezetője volt. 1965-től sorra jelennek meg verseskötetei. 1966-ban megkapta a József Attila díjat, amely akkor rehabilitációjával volt egyenértékű. Később, számos irodalmi elismerés mellett, átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is.
2002-ben így fogalmazott egy önéletrajzi írásban: „Az én egemen változatlanul Ady és Móricz, József Attila és Nagy Lajos, Illyés és Veres Péter csillaga ragyog, alájuk képzelek egy Magyarországot”
Versei a harmóniát kereső költő, a megalkuvás nélküli ember vallomásai, melyben az emberséget a természet örökkévaló szépségén és tisztaságán keresztül láttatja és őrzi meg nekünk, értünk.
